Szaloncukor varrása

A megfelelő szaloncukor kiválasztása a boltban egyre nagyobb dilemmát okoz számomra. Ugyanis a megfelelő ízesítésű színben nem passzol a karácsonyfa már meglévő díszeihez (tipikusan én is két-két színt használok évről-évre a fán). A megfelelő színű csomagolás pedig nem olyan fajtát rejt, amit mi szívesen eszünk. Ez persze előny is lehet, ha meg szeretném tartani őket díszként Vízkeresztig - tuti, hogy nem fogy el vagy ürül ki a papír és lóg tovább megnyomorítva a fán, mintha nem látszana rajta, hogy üres…

Tavaly, karácsonyra készülődve bukkantam rá az ötletre az interneten, hogy varrjak olyan szaloncukrokat, amik kielégítik minden kívánságomat: olyan színű lesz, amit éppen a díszek igényelnek, és nem tűnik el a belseje sem belőle az ünnepek alatt. Jó szórakozás ez kezdő varrók számára, a gyakorlottak pedig pillanatok alatt elkészülhetnek több tucattal. Már csak az éppen aktuális karácsonyfadíszekhez illő anyagot kell beszerezni és némi csipkét. Vagy, ahogy én tettem, egyszerűen a már meglévő anyagok, régi rongyok, ágynemű közt matatva keressük ki a megfelelőt.

Elkészítése:

10 x 10 cm-es anyagdarabokat vágok, két szemközti oldalukra az anyag színén hozzáillesztem a csipkét és levarrom. Ha foszlós az anyag, érdemes beszegni előtte. Ezután egyesével összevarrom kis hengerekké őket, majd kifordítom. A közepébe helyezek némi töltőanyagot (flíz, vatta, stb.) és kézzel összeráncolom a végein. Lehet pufibb vagy hosszúkás vékonyabb szaloncukrot is készíteni belőle, ízlés szerint.

Babzsák - saját kezűleg

Biztos másnak is szemet szúrt, hogy nyáron rengeteg meggymagot és cseresznyemagot szétköpködünk a kertben, vagy dobunk ki a kukába befőtt evés után... Aztán drága pénzért veszünk a boltban babzsákot az ovis gyereknek, vagy bio-magokkal teli jegelő-melegítő zsákocskákat a fájós térdünkre (vagy a baba fájós pocijára). Ezt a kérdést elég egyszerűen mi magunk is megoldhatjuk.

Összegyűjtöm a meggymagokat és kifőzöm hyperol tablettás vagy szódabikarbónás vagy tömény sós vízben (kb. 40-60 perc). Ezzel fertőtlenítem és lazítom fel róla a gyümölcshúst (mert csutkára nem tudjuk leszopogatni. :) ). Ezután megszárítom őket a napon vagy a konyhában egy konyharuhát, amit nem sajnálok, vagy papírtörlőn, mert ilyenkor még "fog". A konyha melegében ugyanúgy kiszáradnak, csak tovább tart a művelet.

Én még nyáron szárítottam meg őket, de csak most télen jutottam el odáig, hogy a zacskóban tárolt száraz magokat bevarrjam egy zsákba. A belső zsák teljesen zárt, valójában nem is kell nyitogatni, mert a magok így is szellőznek, nem zsizsikesedik nedvesség hatására sem. Ha pedig koszos lesz, elég csak a külső huzatot levenni és kimosni.

És ha meguntuk vagy kinőttük a huzat stílusát, egyszerűen csak varrunk egy másikat. :)

Nekem 25 dkg meggymagból lett egy 14 x 15 cm-es (így sikerült :) ) zsákocskám.

Kutyus - szélfogó vagy babafogó :)

Szélfogó tacsiként bukkantam rá a mintára az interneten, de én egy teljesen más funkcióban képzeletem el. Mégpedig babaágyba rácsvédőként (vagy inkább fejvédőként, figyelembe véve, hogy a gyerek fejét védjük inkább, mint a rácsot...)

Barátnőm állapotos volt, amikor valami hasznos dolgot akartam neki adni, és legszívesebben saját kezűleg készítettem volna el. Addig kutakodtam, amíg rábukkantam a tacsira és ez lett belőle. :)

Aztán megszületett a Gazdija is és azóta nagy szeretetben élnek. :)

Az élet megy tovább, és már én is babát várok, így nagy szükségét éreztem egy újabb Kutyus elkészítésének. Itt az eredmény:

Várjuk, hogy az ő Gazdija is hamarosan megszülessen...

Mézeskalács figurák - diétázóknak

Tavaly karácsonyra készültek a baráti körünk számára ezek a saját készítésű mézeskalács emberkék. Legfőbb ihletőm Shrek figurája volt, bár végül nem annak tökéletes mása lett.

Végtelenül egyszerű ajándék, de hatalmas sikert arattak, főleg úgy, hogy kevés őrölt fahéjjal is megkentem a pocakjukat, így sokáig árasztották magukból a karácsonyi illatot. (persze 1-2 hét múlva ez elillant, de semeddig nem tart újra meghinteni őket). Nagy előnye még, hogy minden évben újra elő lehet őket venni, és nem fenyegeti a veszély, hogy a család valamelyik tagja eltünteti, morzsákat sem hagyva maga után…

Tilda-rajongók biztosan felismerték, hogy tőle vettem a sablont (Magyarul is megjelent a könyv, amelyikben szerepel: Kézműves karácsonyi ajándékok – Praktika könyvek). Azzal a különbséggel, hogy én nem vágtam külön rést a figurák hátára a kifordításhoz és kitöméshez, illetve a díszítést is saját ízlésemre szabtam.

 

Elkészítése:

A sablont duplán kiszabom 2 mm vastagságú világos barna hobbifilcből. Még összeállítás előtt megvarrom a szemeket fekete hímzőfonalból és a hasára a gombokat valódi gombokból vagy nagyobb gyöngyökből varrom rá. Ezek az alapdíszek, innentől csak a fantázia szab határt: szalagok, csipkék, farkasfog, hőre puffadó festék… Ha elégedett vagyok a kinézettel, a két oldalát egymásra illesztem, egy hozzá illő hímzőfonallal pelenkaöltéssel körbevarrom, miközben folyamatosan tömöm és igazgatom a darabokra tépkedett vlies (flíz) bélésanyaggal (ezt persze lehet egyszerű vattával helyettesíteni) és már kész is a mű.

Ötlet: Szalagot vagy hímzőfonalat ráerősítve karácsonyfadísz lehet belőle.

Edényfogók - teflonos anyagból

Manósapkának is láttam már elnevezni az edényfogó füleket, ami szerintem egyáltalán nem közismert, így korábban, amikor rákerestem az interneten, úgy mint "edényfogó", persze nem találtam rá. Olyan lelőhelyet kerestem, ahol konkrétan teflonos anyagból készítik a belsejét. (Ilyen anyaggal borítják be a vasaló deszkát is. Irtó jól hőszigetel és ha rajta felejted a forró tűzhelyen, később gyullad meg. Addigra meg már megérzed a szagot, így lángra már nem kap az anyag :) )

Sok-sok évvel ezelőtt vettem anyunak ajándékba egy pár teflonos edényfogót, de az idő és a tűzhely nyoma nagyon meglátszott rajta és nálunk ma már mindenhol csak a belül-is-valami-vékony-anyaggal-borított változatot árulják. Hát, gondoltam, ilyen fogókat házilag is lehet készíteni. Az egyetlen nehezen fellelhető hozzávaló a teflonos anyag volt, ezért is nem készítettem el korábban. Teljesen véletlenül akadtam rá az egyik méteráru boltban (több helyen azt sem tudták, hogy miről beszélek...)

A kis piros epres fogók már használatban vannak. Anyu örül nekik, mert a lábas tetején tudja hagyni a főzés idejére is, nem forrósodik át és tutira nem ég meg.

A levendula-sorozatot ma fejeztem be. Ebből egy párat már én is fogok használni, mert az edényfogó kesztyű néha túl nagynak és esetlennek tűnik egy kicsi fedő felemeléséhez.