Szélfogó tacsiként bukkantam rá a mintára az interneten, de én egy teljesen más funkcióban képzeletem el. Mégpedig babaágyba rácsvédőként (vagy inkább fejvédőként, figyelembe véve, hogy a gyerek fejét védjük inkább, mint a rácsot...)
Barátnőm állapotos volt, amikor valami hasznos dolgot akartam neki adni, és legszívesebben saját kezűleg készítettem volna el. Addig kutakodtam, amíg rábukkantam a tacsira és ez lett belőle. :)
Aztán megszületett a Gazdija is és azóta nagy szeretetben élnek. :)
Az élet megy tovább, és már én is babát várok, így nagy szükségét éreztem egy újabb Kutyus elkészítésének. Itt az eredmény:
Várjuk, hogy az ő Gazdija is hamarosan megszülessen...
Nagyon helyes kutyus ez! És a tiédnek mikor lesz gazdija? :)
VálaszTörlésKöszi. Talán a napokban. Már csak rajta múlik. :)
VálaszTörlésHú, akkor nagy az izgalom! Minden jót kívánok nektek!
VálaszTörlésAz első kutyus Gazdijának anyukájaként mondhatom, nagy hasznunkra vált az ajándék. Először támaszként használtuk féloldalas fekvésnél, aztán a lábai köré a babahordozóban (U alakba hajtva, ha szemből nézzük), hogy ne csússzon le a hordozóból a Baba, később fejvédőként a kiságyában, éjszakai előremászás esetére, végül mostanra szerintem kedvenc tárgy lett belőle, olyan ölelősen együttalvós. Szóval köszönjük ezúton is a kutyusunkat!
VálaszTörlés